Szűcs Krisztián, a HS7 frontembere és Stephen D'Agostino, az MR Szimfonikusok karmestere az MR2 Szimfonik-felvételről.
Múlt héten, csütörtökön volt az MR2 Petőfi Rádióban egy dalpremier, amire nagyon büszkék vagyunk. Arra pedig még inkább, hogy a visszajelzések szerint Önök, a hallgatók is nagyon szeretik a Heaven Street Seven és az MR Szimfonikusok Ez a szerelem című, közös felvételét. A számot Oláh Dezső hangszerelte újra, a nagyzenekart Stephen D'Agostino vezényelte. Két gyorsinterjúnkban a HS7 frontemberét, Szűcs Krisztiánt, majd pedig a karmestert kérdeztük a közös munkáról.
Szűcs Krisztián (HS7)
MR2: Úgy hallani, nagyon simán ment a közös munka. De melyik volt az a pillanat, amikor úgy éreztétek, hogy minden oké és a zenekar „együtt lubickol” a szimfonikusokkal?
Szűcs Krisztián: A zenekar már régóta szeretett volna, ettől a dologtól függetlenül is szimfonikus zenekarral dolgozni, a korábbi lemezeinken néha kísérleteztünk is - nyilvánvalóan nem igazi nagyzenekarral, hanem hangmintákkal - ilyen szimfonikus dolgokkal. De azért mégiscsak ez volt az igazi. Például az Ez a szerelem című dal is olyan volt, amiről már annak idején, 2004-ben is azt gondoltuk, hogy jól állna neki az ilyesmi. Ez egy viszonylag ismertebb számunk, szóba került, mint lehetőség, aztán kábé három perc alatt kitaláltuk, hogy ez legyen a kiszemelt. Onnan pedig úgy nagyjából egyszerre lett fölvéve minden. Beálltunk a nagyzenekar közepébe, és ahogy ez az egész egyben megszólalt, már önmagában olyan élmény volt, ami azt súgta, hogy ebből nagy baj már nem lehet. Szóval, abszolút pozitív volt már az első élményünk is. Igen, ha lehet ezt mondani, már az elejétől lubickoltunk a helyzetben.
Amikor megláttátok a nagyzenekart, melyik volt az a hangszer, ami a leginkább lázba hozott?
Például a tuba. De gyakorlatilag mindegyik. Igazság szerint ebben az egészben nem is külön-külön a hangszerek, hanem ezek összhatása; a vonósok, a különféle fa- és rézfúvósok nyűgöztek le minket. Meg hát ugye ott van az üstdob, aminek hatására úgy viselkedtünk, mint a hároméves gyerekek: óriási élmény volt, hogy „élőben” láthattunk egy ilyet, sőt még rá is csaptunk egyet-kettőt. Teljesen bezsongtunk tőle. Ilyesmit lehet, hogy az ember naponta hall a rádióban vagy esetleg koncerten, de egészen más, amikor a saját produkciójában szólal meg ez a grandiózus hangzás.
Arra nem kaptál ihletet közben, hogy ezek után sűrűbben elmászkálj komolyzenei koncertekre?
Dehogynem. Mondjuk, ez már régen is tervben volt, de eddig nem történt továbblépés az ügyben. Előbb-utóbb biztosan eljutok odáig, hogy rájövök: ez egy olyan dolog, amit nem árt rendszeresíteni. Gyerekoromban voltam operában, meg ilyesfajta koncertre elrángattak a szüleim, de akkor annyira nem hatott meg különösebben. De most már nyilván máshogyan, más füllel hallgatja az ember. Pláne egy ilyen élmény után.
Stephen D'Agostino (MR Szimfonikusok)
MR2: Már a felvétel előtt is ismerte ezt a HS7-számot? Egyből alkalmasnak látta az átdolgozásra?
Stephen D'Agostino: Persze, ismertem. Kaptam az előkészületek alatt egy CD-t, sok számmal, s erről a dalról abszolút azt gondoltam, hogy tökéletes lesz kipróbálni ezt a dolgot. Egyből beugrott, egyből el tudtam képzelni, hogy fog szólni a nagyzenekar. Nem minden dal jó egy ilyen átírásra, de ez tökéletesnek bizonyult.
Ön játszik hobbiból valami könnyűzenés hangszeren?
Gitáron nem, de szaxofonon sok évig játszottam Amerikában, jazz zenekarokban és rockosabb helyeken is. Nem ijedek meg a könnyűzenétől, nem félek tőle. Jó volt ezt csinálni. Én nem olyan komolyzenész vagyok, akinek „négyszögöles” a feje.
De a komolyzenészek többsége is ennyire nyitott az ilyen produkciókra?
Szerintem igen. Ha valaki zenész, akkor zenész - mindegy, hogy milyen műfajban dolgozik. Én sosem zártam ki az életemből az ilyen találkozásokat. Egyedül a rap az, amit nem igazán szeretek. Amit például az MR2 játszik, nekem tökéletes. Sőt halkan bevallom, hogy én ezt az adót hallgatom otthon, nem a Bartókot.
Metálzenekarral is szívesen dolgozna? Mondjuk, olyan stílusban, mint amilyen a Metallica nagyzenekaros, „átdolgozós” koncertje volt…
Igen az a koncert fantasztikus volt, nekem is megvan DVD-n. Persze, bármikor hajlandó lennék rá. De egyébként is szeretném, ha ennek az együttműködésnek folytatása lenne. Amióta itt vagyok a rádiónál, azon szeretnék dolgozni, azt szeretném üzenni, hogy a komolyzene nem egy sznob dolog - ez a világ mindenki előtt nyitva áll.
