Az MR2-Petőfi Rádióból már jól ismert feldolgozás, a Pump Up The Jam hozta meg az ismertséget a Harmonia Gardennek. A zenekar nemrég megjelent kislemezéről, saját magukról és Szirtes Edinával, azaz Mókussal való munkakapcsolatukról kérdeztük a zenekar vezetőjét, Lombos Pált.

LP: Szimfonikus zenekarban én játszom még, a Budapesti Dohnányi Zenekarban nyolcadik éve. A cimbalmosunk a Győri Filharmonikusokkal a Nemzeti Filharmonikusokkal is játszott. Mint cimbalmos, ez elég nagy szó az országban. Emellett tanít is és van egy-két zenekar, ahol kisegít. A gitáros fiúk ezt a „kávéházi” stílust viszik, ők abból élnek. Meg hát Mókusnak „nyolcszázharminckét” zenekara van.

2006-ban alakult a zenekar. A mostani felállásban mióta játszotok?

Maga a felállás 2009 óta létezik. 2006-ban Balog Mikivel kezdeményeztük, hogy legyen ez a zenekar. Más neve is volt ráadásul, Balog Ensemble. 2009-től Harmonia Garden név alatt fut. Igazából azóta jött be a cimbalom, a gitárok, úgyhogy ez a „francia manus swinges népzenés” történet azóta működik így.

Nekem minden vágyam volt egy egy saját zenekar. Kint dolgoztunk Westerlandon (ez egy észak-németországi üdülősziget), ott ismerkedtünk meg Mikivel és akkor jött az ötlet. Minden koncert végén kellett játszani csárdást és ilyenkor összeállt a 14-15 fős zenekarból olyan 4-5 fős gárda. Két hegedű, brácsa, bőgő. Játszogattuk ezeket a dolgokat aztán természetesen mindenki hozta nekem a jobbnál jobb számokat Lakatos Robiéktól. Azt hiszem akkor jelent meg az új albumuk, 2002-ben mikor találkoztunk. Ők ezt a kávéházi jazzt igazából tovább fejlesztették azzal, hogy már elkezdték belerakni ezeket a magyaros dolgokat és egy teljesen új saját vonalat építettek fel. Ez nagyon megtetszett nekünk, mi is ilyeneket szerettünk volna csinálni csak hát fel kellett hozzá nőni meg meg tanulni a hangszereket.

Debrecenben, a Színház aljában, ahol a zenészek járkálnak a színpad alatt az árokhoz elvezető úton van egy helyiség, amit Harmonia Gardennek hívta. Oda jártak le piázni meg cigarettázni, miközben ment az előadás, és amikor épp nem történt semmi lementek a Harmonia Gardenbe. Debrecenben dolgozott Miki, ott volt koncertmester. Igazából mindketten onnan jöttünk zenei szempontból is, játszottunk a színházban is és nagyon megtetszett ez a név. Miklós mondta, h miért ne legyen harmonia Garden az olyan jó név.

Ez alatt a francia manus swing magyar népzenei elemekkel való fűszerezését értjük. Hogyha ezt szétbontod, akkor tökéletesen benne van minden. Igazából különböző fogalmakból van ez is összegyúrva, úgy, mint ahogy a mi zenénk össze van gyúrva. Minden van benne, amit bele szeretnénk rakni. Ha úgy érezzük, hogy bele is illik, akkor teljesen mindegy, hogy milyen stílusból volt az előző rész, rádobunk egy másikat - csak szóljon jól, az a lényeg. S, hogy mindez legyen profi - ha aztán ez profin van összerakva, akkor az tökéletesen érthető az embereknek. Tetszik is nekik egyébként, legalábbis az eddigiekből azt tudom leszűrni, hogy nagyon szeretik, hogyha gyorsan váltakoznak a dolgok. Ilyen világot élünk.

Egy évvel ezelőtt kezdtünk el dolgozni Mókussal és körülbelül három hónappal ezelőtt Clive Hutchinsonnal direkt a Pump up the Jam miatt. Nagyon jó választás volt, nagyon profi a fiú. Ő jamaikai-angol származású, úgyhogy a nyelvet is tökéletesen beszéli és a ritmust is nagyon jól tudja hozni és nagyon jó szövegeket is ír. Vele külön projekteket is tervezünk itthonra is, de főleg külföldre, mert neki külföldön vannak ismreteségei, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz, belőle. Dolgozunk ezen, az lényeg. Mókussal pedig egy csodálatos találkozás ez. Nagyon sokáig azon voltunk, hogy ne legyen énekes, ám többen mondták, hogy de legyen, aztán végül elkezdtünk keresgélini. Találtunk egy-két rendkívül tehetséges és nagyon jó hangú lányt, aztán jött Mókus. Világzenét énekel, és nekünk ez kell. Megfogott minket, teljesen ráhangolódott ő is erre a vonalra és behozta azt, amit ő énektudásával bele tud adni és most már kezdünk úgy koncertezni, hogy fölhozza ő is a hegedűjét és játszuk az ő számait is. Gyönyörű szép számokat ír egyébként. Úgyhogy egyre gyümölcsözőbb ez a kapcsolat. Egyre jobban érezzük magunkat a színpadon, amellett, hogy nagyon kevés időnk van együtt csiszolni a dolgokat. Hál' istennek, Mókusnak nagyon sok felkérése van, mint mondtam rengeteg zenekarral dolgozik együtt, de a Fabula Razan kívül a Harmonia Garden az, amiben szívvel-lélekkel benne van.

Viktor barátom, a gitárosunk hozta ezt a számot, azzal, hogy egy djangós feldolgozását hallotta, s hogy milyen érdekes. Ugyanis arról beszéltünk, hogy kell valamit csinálni, amivel tényleg legalább egy kicsit fel tudjuk turbózni a népet, hogy legalább a rádióba bekerüljünk. Egy kicsit média központúbbá akartuk tenni a zenekart. Tavaly csináltunk ebből egy demo felvételt aztán érlelgettünk jó sokáig, egy olyan jó fél évig és utána jött egy olyan ötletem, hogy most már itt van Mókus is csináljunk egy kislemezt. Ha lesz, aki segít, akkor azzal, ha nem akkor egyedül és akkor én majd kiadom. Aztán elkezdtük csinálni, és a Pump Up The Jamet választottuk. Igazán profin akartunk megcsinálni, hoztunk bele fúvósokat és elhoztam egy nagyon jó barátom Gyetvai Péter zenekarát a Four Bones Quartettet. Január végén elkezdtük felvenni, nagyon keveset tudtunk dolgozni, maximum egy hét alatt lett felvéve minden, csak sokáig tartott, míg mindent belőttünk, mindenkinek volt rá ideje és jött egy repper, meg Mókus felénekelte. Amikor realizálódott, hogy csinálunk egy popszámot, akkor már azt is mondtuk, hogy legyen alatta basszusalap, legyen benne dobgép, szájbőgőt is raktunk még bele, a többi az mind akusztikus. Egyetlen egy számítógépes történet van az egészben, az viszont olyan pluszt adott neki, amitől tényleg popszám lett. Nagyon féltünk tőle, hogy fogják fogadni, hiszen borzalmasan tömör anyag ez a szám, de nagyon jól sikerült és szeretik.

Nagyon sok terv van és nagyon sok szám. A következő nagy megmérettetésünk október 16-án lesz a Művészetek Palotájában, ott a Budapesti Dohnányi Zenekarral fogunk közösen játszani a filmzene koncertjükön. Meghívott vendégek vagyunk és szimfonikus zenekari háttérrel fogjuk eljátszani a Macskafogóból a Lusta Dick trombitás számát, kicsit átírva, olyan harmonia gardenesre.

Következő évre tervez a Hangvető egy nagylemezt, de az még meglepetés. Rengeteg ötlet van, a szövegírónk Lombos Márton - ő nagyon sok és jó szöveget írt már eddig is. Készülnek ezekre az új számokra a szövegek, úgyhogy szerintem az elkövetkezendő egy-két évben ki fogunk tudni dobni egy-két lemezt. Vagyis én egyet mindenképpen szeretnék, de kettőt is simán elbír a zenekar, mert van rá anyag, de hát attól függ, hogy van-e rá igény. Mi úgy látjuk, hogy van, hiszen elkezdtünk teltházas koncerteket adni.

A Megcsalt az élet egy műdal. Egy magyar-cigány ember írta, aki állítólag Kanadában él, de nem tudom, hogy él-e még. Sajnos a nevét sem tudjuk. Úgymond „vonóhagyomány” útján játszották és idősebb Járóka Sándor és ifjabb Járóka Sándor játékából vettük az alap ötletet, hogy egyrészt ezt a gyönyörű szép számot játsszuk, másrészt pedig írjunk rá szöveget. Lombos Marcinak mondtam, hogy írjon rá egy szöveget. Nagyon tömör és eléggé elgondolkodtató, teljesen illik ehhez a zenéhez. Ez egy szomorú szám, de hát az ember életében nagyon sok szomorú dolog van. Ez a dal a szívünk csücske. A tél pedig egy orosz hangulatú nóta, amire szintén a Marci írt szöveget, ugyancsak az emberi kapcsolatokról szól. Mi nagyon lelkis társaság vagyunk. A zenénkben is hallatszik. Ez a zene ilyen „sírva vigadunk”. Ez a magyar kesergő és a django swing tökéletes egyvelege. Ez a két dal tökéletesen tükrözi, azt amilyen a zenekar, lelkiekben és zenében is. A Tél akusztikus verziójába pedig mindent beleraktunk, amit az előző három számba nem lehetett.